Oldalak

2017. május 4., csütörtök

Mit hiszek el...

Világ életemben szerettem volna hinni. Nem születtem vallásos családba de nagyon vonzott a hit, amit gyerekként az egyházzal azonosítottam. Beszélgettem, jehovákkal, mormonokkal, elvégeztem egy levelező tanfolyamot a bibliáról. De valahogy nem volt az igazi.

Az elmúlt pár évben ébredtem rá, hogy számomra a hit, "isten" nem tud egy bíráskodó, rajtam kívülálló "dolog" lenni. Amit (igazán) elhiszek, legyen az akár olyasmi is, amit akár a körülöttem élők abszolút nem, mégis van, működik. Nekem.
Apukám egész gyerekkorunkban sulykolta belénk öcsémmel, hogy nem vagyunk fázósak, nem fázunk meg, stb... Valószínűleg Ő is őszintén hitt ebben, hogy mi "meleg vérűek vagyunk", nem fagyosak, nem fázósak. Hát nem lettünk azok. Mert elhittük amit Ő mondott.

Gyerekként sokkal könnyebb elhinni sok mindent, és lehet, hogy jó néhány dolgot meg is cáfol a gyermek idővel amit otthon hallott, de egész biztosan nem mindent. Ezért nagyon fontos nekem, hogy SOHA ne bélyegezzem a gyermekemet ügyetlennek, butának, lassúnak, betegesnek.... mert sokáig egy gyermeknek a szülei istenek. Válogatás nélkül, feltételek nélkül elhiszi, amit mondanak neki.

A másik fő szabályom, hogy ne hasonlítsam SENKIHEZ. De ez egy külön bejegyzést érdemel majd.

Persze egy idő után kikerülnek a szárnyaink alól, érik őket olyan hatások, hallanak olyan véleményeket, amik nem egyeznek meg az otthon hallottakkal. Erre nekem az a technikám, hogy bármi negatívat mondnak is Neki, biztosítom róla, hogy mi apával nagyon ügyesek vagyunk, mi őt úgy csináltuk/raktuk össze/..., hogy vele ilyen gond nem lehet. Ő bármire képes, meg tudja oldani, még ha eleinte nem is sikerül, de nagyon gyorsan tanul... Biztosan sikerülni fog. A lehetséges magyarázatoknak, válaszoknak csak a fantázia szab határt.

Csontos Edina barátnőmtől lestem el a már gyógyul technikát. Amikor elesik valamelyik gyermeke, és megüti magát, túl van a sokkon, rögtön ezt mondja neki. Mert már gyógyul. Meg lehet persze erősíteni, hogy tudom, hogy nagyon fáj, de túl vagy a nehezén.... de mindenképpen tudatni kell, hogy nincs vége a világnak.

Nagyon mélyen megmaradt bennem egy videó amit a youtube-on láttam, és bár eddig nem sikerült beültetni a mindennapjainkba, de talán majd most, hogy újra előtérbe került a téma.


Annál többet nem tehetünk a gyermekeinkért, mint hogy hitet adunk nekik önmagukban. Többre szükségük sincs :)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése