Az előadást 2017. április 27-én 10 órától egy ingyenes telefonszámot felhívva lehetett meghallgatni. Bakács Veronika tartotta.
A központi téma az agresszív viselkedés, aminek okait, lefolyását, reakcióinkat, esetleges megelőzését hallgathattuk meg.
Oka általában egy úgynevezett mellékvágány, amire akkor sodródik a gyermek, amikor
- bosszús,
- fél/aggódik valami miatt
- nem érti, mi történik vele
- kevés a szeretett személlyel eltöltött idő
- korán lett elválasztva
- megijeszti egy rajta eluralkodó érzelem
- vagy egyszerűen megtelt az "érzelmi hátizsákja"
Nagyon fontos tudni, hogy ezek a természetesnek mondható agresszív cselekedetek, nem megtervezettek, nem kell tőlük megijedni, sem haragudni miattuk. Csupán jelzés a szülő vagy gondozó számára, hogy segítségre szorul.
Nem szabad ezeket az érzéseket elfojtani, csupán új medret kell adni a folyásuknak. Érdemes figyelni a kezdeti jeleket (semmi se jó, nincs szemkontaktus, nem reagál... ), ezzel megelőzve a komolyabb kitörést.
Minden esetben törekedni kell a megelőzésre. Ha látjuk a jeleket, hogy történni fog valami, érdemes felkészülni, és szelíden, de határozottan megfogni a kezét, és nem engedni, hogy végig vigye a mozdulatot. (nem engedhetem, hogy megüsd/fájdalmat okozz)
Ha megtörtént az esemény, legyen az másik gyerek, a szülő, vagy tárgy megütése, ledobása... Bármi ami gondot okoz, az első és legfontosabb, hogy higgadtak maradjunk. Ha ez nem megy, fontos biztosítani, hogy nem miatta, és elvonulni egy rövid időre lehiggadni.
Ha sikerült lehiggadni, vagy eleve higgadtan odamenni hozzá, nyugalmat árasztva kell kapcsolódni. Amíg sír, vagy túl zaklatott a szemkontaktushoz, jelen lenni vele abban amiben éppen van, és kivárni akár ölelve, akár csak mellette ülve (amit a helyzet enged), biztosítva a támogatásunkról, elfogadásunkról, szeretetünkről. Ilyenkor értelmetlen érvelni, magyarázni, ki kell várni, amíg befogadóképes lesz.
Amikor készen áll rá, felveszi a szemkontaktust, gyöngéd kedves hangon, akár a kezét fogva tudatni vele, hogy értjük a helyzetét (Tudom, hogy nem érzed jól magad, nehéz érzéseid vannak), és elmondani, hogy amit tett/tenni készült, azt nem engedhetjük meg, illetve kifejteni, hogy miért.
Ha itt el szeretne szaladni, azt is érdemes hagyni, ki kell várni, amíg sikerült kiadnia a felgyülemlett feszültséget, és készen áll. (Nézz kérlek rám, itt vagyok veled)
Ha nem menekül, tartja a szemkontaktust (vagy ha sikerült robbanás előtt "elkapni", és figyel) jöhet a játék, ami segíti a felgyülemlett feszültség egészséges levezetését
- egy nagy kacagás rengeteg energiát elvezet
- az ütő kezet megcsiklandozva csikiző játékba átfordítani
- ha otthon történik az eset, a jelen lévő felnőtt kibélelheti a ruháját párnákkal, és szabad a pálya, lehet ütni rúgni, figyelve, hogy senkinek ne okozzon fájdalmat
- az ütni emelt kezet elkapva, azt óvatosan rángatva imitálni, hogy önálló életre kelt, kérni a gyermeket, hogy segítsen megzabolázni. (beleköltöztek a csipi csapi manók)
- birkózás az egyik legjobb feszültség levezetés
- két gyermek konfliktusa esetén közös játék, együttműködés kieszközlése a gyermekek között
- (saját technika, amikor ütni akar, tartom a tenyerem, és csaphat amekkorát, és ahányszor csak szeretne, de csak oda. Ilyenkor amikor ütött már néhányat, el-el kapom a kezem, ezzel nevetésbe fordítva át a dolgot)
Megelőzés
Gyermekidő, vagy saját elnevezés, de fontos, hogy legyen egy beceneve ezeknek a kettesben töltött időszakoknak. Ilyenkor a gyermek 100%-os figyelmet kap. Nincs ott egy zokni, felkapom, keverek egyet a tésztán, hív a tesó mindjárt jövök, csörög a telefon... Ez az idő csak az övé. Ilyenkor nincsenek korlátozások (ha annak érzi szükségét, söpörje le a polcról a játékokat/ruháit, ha ilyesmi nekünk nem fér bele, ennek az időtöltésnek megfelelő helyszínt kell találni, ahol szabadon garázdálkodhat). Ha valamilyen kikötésnek mégis szükségét érezzük, azt a kezdete előtt kell leszögezni.
Másik talán legfontosabb része, hogy az előre megbeszélt időtartam végére időzítőt állítunk be. Ne nekünk kelljen véget vetni a mókának, tegye azt egy rajtunk kívül álló eszköz. Ha ennek ellenére is sírni kezd, támogatásunkról biztosítva jelen lenni elfogadóan. Lehet, kell egy kis idő, mire kialakul ez az új rutin, és már előre várja/számol vele, nem a vége okoz hatalmas gondot.
Akár 5 perc is sokat jelenthet, de jó, ha 10-15 percet rá tudunk szánni (+ eleinte az esetleges sírás utána)
Így amikor olyasmit tenne a nap során amit nem szabad, nem kell korlátozni, egyszerűen szólni, hogy ezt majd az arra kijelölt időben tegye.
Amikor várható konfliktus/nehézség, érdemes előtte feltölteni a gyermeket ilyen módon, illetve utána is beiktatni egyet levezetésnek pl ovi előtt összebújva mesét olvasni, utána birkózni. ez szeparációs szorongásra is nagyon hatásos módszer.
Nekem nagyságrendileg ennyi jött át az előadásból. Amit még saját tapasztalatból hozzáfűznék, hogy évek óta nagyon szeretjük Beck Andrea Titoktündéres könyveit, és a sorozatzáró Családi könyv számos játékot technikát kínál még ezekre a közös percekre, olyanokat is beleértve, amikben az egész család részt vehet, nagyobbacskák megtapasztalhatják a szülők nehézségeit általa, de egy esti mese bensőségesebbé/meghittebbé tételét is támogatják többek között.
Melegen ajánlom a sorozat bármely könyvét a fent hosszasan kifejtett eszközök technikák kiegészítésére.
