Rátz Gabriella újabb képzést tart nálunk <3
Részletek:
2017. augusztus 31., csütörtök
Önismereti tréning Tatabányán
Részletek:
2017. május 29., hétfő
Gyerekkori agresszió
Előre leírom, hogy ezért tanulok, olvasok, végzek el képzéseket a témában (bármelyikben, ami felmerül a blogon), mert nekem is bőven van dolgom vele, így messze nem "észt osztok", inkább itt összegzem, rendezgetem a gondolataimat.
A jelen agymenésem az előző blogbejegyzésből, Jesper Juul azonos című könyvéből, és a Tiszta kommunikáció képzésen tanultakból áll össze.
Az első és legfontosabb eleme minden kisgyerekes anyaként feltett kérdésnek az önismeret. Miért okoz gondot a gyermek viselkedése?
Egy a mai klubban felmerült kérdést felhozva példának: Bevásárlóközpont. Bömbölő 1-1,5 éves gyerek a földön. Mindenki másképp reagál a helyzetre, de a klubban egybehangzóan a "mit gondolnak rólam" faktor miatt okozott gondot a helyzet az anyukáknak.
De valljuk meg őszintén. Ki ne fetrengne szívesen üvöltve néha itt-ott? És mennyivel könnyebb lenne utána, ugye? Gyermekeink (zöme) még nem nyeli le annyira a feszültségét. Nem jó, ha bent van, hát kiadják.
Egy ilyen helyzetet érdemes akármi is lett a reakció (kivárom, hogy kiadja, amit ki kell/felveszem, vigasztalni próbálom/ elrángatom puffogva/ esetleg kap is egyet a fenekére a viselkedésért) otthon átrágni a miérteket. A gyermekéit is, de főleg a sajátokat. Miért okozott gondot a helyzet? Mi történik, ha lefekszik és sír? Távozik a feszültség. Utána jobban lesz. Nem nyelte le, nem fog előtörni a következő kellően (nem) megfelelő helyzetben.
Hogy ki mit gondol körülöttünk? Nem tudhatjuk. Lehet, hogy éppen együtt érez. Lehet, hogy megnyugszik, mert előzőleg éppen ugyanígy járt. Lehet, tolja még picit a gyermekvállalást. Jól teszi. Lehet, hogy leír mint anyát. A nagy félelem ugye. És akkor mi van? Ha egy idegen, vagy akár egy ismerős kialakít egy ilyen véleményt? Van az hatással bármire is? A következő soron mást fog véleményezni. Egy "túl mély" dekoltázst, 2 össze nem illő, vagy éppen nem méretes ruhadarabot valakin. Minket el is felejtett.
Nade visszatérve az eredeti témához. Életkortól függően nagyon változó, hogy mit érdemes tenni egy gyermekkel ilyen vagy hasonló helyzetben. Egy 1-1,5 évesnél (esetemben szerencsére még a 3 évesnél is) még nagyon könnyen alkalmazható az elterelés. Persze csak ha nem teljes gőzön megy a hiszti. Ha nem sikerült idejekorán rajta kapni, és teljes erővel tör ki belőle, a legjobb amit tehetünk, hogy kivárjuk amíg nem végez. De ha sikerült még éppen időben rajtakapni, jöhet a bevásárló kocsis rodeótól kezdve tenyérben borsót főzésen át, termékeken kutyust/cicát keresésig, nagyobbacskáknál a következő belátható közelségben lévő vásárolni valót feltérképezni... bármi ami elfeledteti vele, hogy robbanni készült. Ez gyermekenként más, kinél mi válik be.
A másik teendő ami segítségünkre lehet hasonló esetben, ha feltesszük a kérdést magunknak, hogy mitől lenne legközelebb jobb? Hogyan tudnánk akár a gyermeknek akár saját magunknak segíteni legközelebb?
A bevásárló központos példánál maradva már önmagában az is segíthet, ha nem feszülten vágunk neki a vásárlásnak, rettegve, hogy most mi lesz. Ez már önmagában is elég lehet, hogy elkerüljük az újabb színjátékot, de ha mégis bekövetkezni látszik, ott az elterelés, vagy legrosszabb esetben a lecsengésre várás.
Ha viszont mindenképpen gondot okoz valamiért, lehet erre az időre akár apával, nagyszülővel, barátokkal együtt hagyni a picit, akár megkérni valakit, hogy kísérjen el.
Kérdés persze, hogy az agresszió melyik formájáról van szó, ahányan vagyunk annyiféleképpen gondolkozunk erről. Van akinek már a fent említett példa is bele tartozik, de van akinek a csapkodás, törés zúzás, esetleg a más emberen/gyermeken/állaton levezetés.
Az persze egyértelmű, hogy ha mást bánt a gyermek, azt ha megelőzni nem is sikerül, de nem szabad hagyni, azonnal véget kell neki vetni, persze lehetőleg agresszió nélkül, hogy ne romoljon tovább a már amúgy is mindenki számára nehéz helyzet. Minden eddig a kezembe került szakirodalom a gyermekkel töltött minőségi időt, és a családi kapcsolatok felülvizsgálatát ajánlja ilyen esetben.
Jesper Juul elmondása szerint "agresszív érzéseink akkor aktiválódnak, amikor úgy érezzük, hogy nem vagyunk olyan fontosak a másik ember számára, mint szeretnénk".
Felsorol néhány tippet amik segíthetnek az agresszió okának feltérképezésében:
Sokat segíthetünk az esetleges feszültségek megelőzésében, ha tisztán, érthetően fogalmazzuk meg az elvárásainkat, kéréseinket. Néhány tanács a kommunikációval kapcsolatban:
A jelen agymenésem az előző blogbejegyzésből, Jesper Juul azonos című könyvéből, és a Tiszta kommunikáció képzésen tanultakból áll össze.
Az első és legfontosabb eleme minden kisgyerekes anyaként feltett kérdésnek az önismeret. Miért okoz gondot a gyermek viselkedése?
Egy a mai klubban felmerült kérdést felhozva példának: Bevásárlóközpont. Bömbölő 1-1,5 éves gyerek a földön. Mindenki másképp reagál a helyzetre, de a klubban egybehangzóan a "mit gondolnak rólam" faktor miatt okozott gondot a helyzet az anyukáknak.
De valljuk meg őszintén. Ki ne fetrengne szívesen üvöltve néha itt-ott? És mennyivel könnyebb lenne utána, ugye? Gyermekeink (zöme) még nem nyeli le annyira a feszültségét. Nem jó, ha bent van, hát kiadják.
Egy ilyen helyzetet érdemes akármi is lett a reakció (kivárom, hogy kiadja, amit ki kell/felveszem, vigasztalni próbálom/ elrángatom puffogva/ esetleg kap is egyet a fenekére a viselkedésért) otthon átrágni a miérteket. A gyermekéit is, de főleg a sajátokat. Miért okozott gondot a helyzet? Mi történik, ha lefekszik és sír? Távozik a feszültség. Utána jobban lesz. Nem nyelte le, nem fog előtörni a következő kellően (nem) megfelelő helyzetben.
Hogy ki mit gondol körülöttünk? Nem tudhatjuk. Lehet, hogy éppen együtt érez. Lehet, hogy megnyugszik, mert előzőleg éppen ugyanígy járt. Lehet, tolja még picit a gyermekvállalást. Jól teszi. Lehet, hogy leír mint anyát. A nagy félelem ugye. És akkor mi van? Ha egy idegen, vagy akár egy ismerős kialakít egy ilyen véleményt? Van az hatással bármire is? A következő soron mást fog véleményezni. Egy "túl mély" dekoltázst, 2 össze nem illő, vagy éppen nem méretes ruhadarabot valakin. Minket el is felejtett.
Nade visszatérve az eredeti témához. Életkortól függően nagyon változó, hogy mit érdemes tenni egy gyermekkel ilyen vagy hasonló helyzetben. Egy 1-1,5 évesnél (esetemben szerencsére még a 3 évesnél is) még nagyon könnyen alkalmazható az elterelés. Persze csak ha nem teljes gőzön megy a hiszti. Ha nem sikerült idejekorán rajta kapni, és teljes erővel tör ki belőle, a legjobb amit tehetünk, hogy kivárjuk amíg nem végez. De ha sikerült még éppen időben rajtakapni, jöhet a bevásárló kocsis rodeótól kezdve tenyérben borsót főzésen át, termékeken kutyust/cicát keresésig, nagyobbacskáknál a következő belátható közelségben lévő vásárolni valót feltérképezni... bármi ami elfeledteti vele, hogy robbanni készült. Ez gyermekenként más, kinél mi válik be.
A másik teendő ami segítségünkre lehet hasonló esetben, ha feltesszük a kérdést magunknak, hogy mitől lenne legközelebb jobb? Hogyan tudnánk akár a gyermeknek akár saját magunknak segíteni legközelebb?
A bevásárló központos példánál maradva már önmagában az is segíthet, ha nem feszülten vágunk neki a vásárlásnak, rettegve, hogy most mi lesz. Ez már önmagában is elég lehet, hogy elkerüljük az újabb színjátékot, de ha mégis bekövetkezni látszik, ott az elterelés, vagy legrosszabb esetben a lecsengésre várás.
Ha viszont mindenképpen gondot okoz valamiért, lehet erre az időre akár apával, nagyszülővel, barátokkal együtt hagyni a picit, akár megkérni valakit, hogy kísérjen el.
Kérdés persze, hogy az agresszió melyik formájáról van szó, ahányan vagyunk annyiféleképpen gondolkozunk erről. Van akinek már a fent említett példa is bele tartozik, de van akinek a csapkodás, törés zúzás, esetleg a más emberen/gyermeken/állaton levezetés.
Az persze egyértelmű, hogy ha mást bánt a gyermek, azt ha megelőzni nem is sikerül, de nem szabad hagyni, azonnal véget kell neki vetni, persze lehetőleg agresszió nélkül, hogy ne romoljon tovább a már amúgy is mindenki számára nehéz helyzet. Minden eddig a kezembe került szakirodalom a gyermekkel töltött minőségi időt, és a családi kapcsolatok felülvizsgálatát ajánlja ilyen esetben.
Jesper Juul elmondása szerint "agresszív érzéseink akkor aktiválódnak, amikor úgy érezzük, hogy nem vagyunk olyan fontosak a másik ember számára, mint szeretnénk".
Felsorol néhány tippet amik segíthetnek az agresszió okának feltérképezésében:
- Legyünk kíváncsiak és érdeklődőek, vizsgáljuk meg a helyzetet a gyermek szemszögéből.
(pl egy 1-2 évesnek ha kiveszik a kezéből a játékot amivel éppen elmélyülten játszott, és nemhogy a tulajdonának, de kb a teste részének érezte, olyan érzés járhatja át, mint minket, amikor az éj leple alatt eltűnik a bilicklink/autónk) - Gondoljuk át, hogy az elmúlt fél évben mi történt otthon. A gyermekkel, a szülők között, az oviban/iskolában. Gyermekeink azokra az érzéseinkre és hangulatainkra is "rálátnak" amelyeket a legjobban próbálunk eltitkolni. (okkal nevezik őket sokszor pici tükröknek)
- Hogyan élünk? Elégedettek vagyunk, vagy éppen stresszesek, idegőrlőek a mindennapjaink? Tartsuk szem előtt, hogy a gyerekek nem tudják magukat a jövőbe képzelni. Nekik csak az itt és most létezik.
- Érdemes szemügyre venni a gyermekek legközelebbi barátait, kapcsolatait. Ők hogyan érzik magukat?
- Ha mindez nem hozott eredményt érdemes időt tölteni az oviban iskolában, hogy rálássunk a légkörre, amiben gyermekünk napja meghatározó részét tölti
- Végül nagyon fontos, hogy ne vonjuk kérdőre gyermekünket, miközben viselkedésére választ keresünk. Ha képes lenne közérthetően megfogalmazni érzéseit, nem használna más jelzéseket.
Sokat segíthetünk az esetleges feszültségek megelőzésében, ha tisztán, érthetően fogalmazzuk meg az elvárásainkat, kéréseinket. Néhány tanács a kommunikációval kapcsolatban:
- Számos tanulmány támasztja alá, hogy agyunk nem tudja értelmezni a nem szót. Ez hatványozottan igaz a legkisebbekre. A megfogalmazással hatalmas különbséget tehetünk.
Pl ne dobd el helyett maradjon a kezedben - Ezt kiegészítendő és ez a nagyszülőkkel, dédikkel kapcsolatban is hasznos tanács, ha már kimondtuk, hogy mit szeretnénk elkerülni, azt is áruljuk el, mit szeretnénk helyette.
- Nagyon fontos a címkézés elhagyása, hisz ha valaki sokat hallja, hogy ő rossz/ügyetlen/szófogadatlan, előbb utóbb elhiszi.
- Ha szükségét érezzük, a helyzetet, a cselekedetet kell leírni
- Ami a legszerencsésebb, ha a saját érzéseinket tudjuk leírni az esemény kapcsán. Ezzel senkit nem bántunk meg, folyamatosan ismerkedik az elnevezésekkel, ezzel idővel könnyebben felismerve, és kifejezve sajátjait, megismerve, és megértve a mieinket.
Végezetül. Nem kell tökéletesnek lennünk. Lehet kiabálni, csapkodni, mérgelődni. Sőt, még a káromkodást is simán túlélik. Így látják, hogy mi is emberek vagyunk. Mi is hibázunk. Még nagyobbat lehet nyerni ezekkel a helyzetekkel, ha utána leülünk vele/ük, és elmagyarázzuk, hogy anya ezért vagy azért, (ha túl bonyolult, egyszerűen) mérges lett, nem tudott uralkodni magán, ezért viselkedett így, de már minden rendben van.
Nem vagyunk tökéletesek, az erre irányuló elvárások csak feszültséget szülnek.
Kellemes szórakozás, egyben érthető lecke, én nagyon szeretem:
http://www.origo.hu/filmklub/blog/kritika/20150624-agymanok-kritika-inside-out-pixar.html
Kellemes szórakozás, egyben érthető lecke, én nagyon szeretem:
http://www.origo.hu/filmklub/blog/kritika/20150624-agymanok-kritika-inside-out-pixar.html
2017. május 4., csütörtök
Mit hiszek el...
Világ életemben szerettem volna hinni. Nem születtem vallásos családba de nagyon vonzott a hit, amit gyerekként az egyházzal azonosítottam. Beszélgettem, jehovákkal, mormonokkal, elvégeztem egy levelező tanfolyamot a bibliáról. De valahogy nem volt az igazi.
Az elmúlt pár évben ébredtem rá, hogy számomra a hit, "isten" nem tud egy bíráskodó, rajtam kívülálló "dolog" lenni. Amit (igazán) elhiszek, legyen az akár olyasmi is, amit akár a körülöttem élők abszolút nem, mégis van, működik. Nekem.
Apukám egész gyerekkorunkban sulykolta belénk öcsémmel, hogy nem vagyunk fázósak, nem fázunk meg, stb... Valószínűleg Ő is őszintén hitt ebben, hogy mi "meleg vérűek vagyunk", nem fagyosak, nem fázósak. Hát nem lettünk azok. Mert elhittük amit Ő mondott.
Gyerekként sokkal könnyebb elhinni sok mindent, és lehet, hogy jó néhány dolgot meg is cáfol a gyermek idővel amit otthon hallott, de egész biztosan nem mindent. Ezért nagyon fontos nekem, hogy SOHA ne bélyegezzem a gyermekemet ügyetlennek, butának, lassúnak, betegesnek.... mert sokáig egy gyermeknek a szülei istenek. Válogatás nélkül, feltételek nélkül elhiszi, amit mondanak neki.
A másik fő szabályom, hogy ne hasonlítsam SENKIHEZ. De ez egy külön bejegyzést érdemel majd.
Persze egy idő után kikerülnek a szárnyaink alól, érik őket olyan hatások, hallanak olyan véleményeket, amik nem egyeznek meg az otthon hallottakkal. Erre nekem az a technikám, hogy bármi negatívat mondnak is Neki, biztosítom róla, hogy mi apával nagyon ügyesek vagyunk, mi őt úgy csináltuk/raktuk össze/..., hogy vele ilyen gond nem lehet. Ő bármire képes, meg tudja oldani, még ha eleinte nem is sikerül, de nagyon gyorsan tanul... Biztosan sikerülni fog. A lehetséges magyarázatoknak, válaszoknak csak a fantázia szab határt.
Csontos Edina barátnőmtől lestem el a már gyógyul technikát. Amikor elesik valamelyik gyermeke, és megüti magát, túl van a sokkon, rögtön ezt mondja neki. Mert már gyógyul. Meg lehet persze erősíteni, hogy tudom, hogy nagyon fáj, de túl vagy a nehezén.... de mindenképpen tudatni kell, hogy nincs vége a világnak.
Nagyon mélyen megmaradt bennem egy videó amit a youtube-on láttam, és bár eddig nem sikerült beültetni a mindennapjainkba, de talán majd most, hogy újra előtérbe került a téma.
Az elmúlt pár évben ébredtem rá, hogy számomra a hit, "isten" nem tud egy bíráskodó, rajtam kívülálló "dolog" lenni. Amit (igazán) elhiszek, legyen az akár olyasmi is, amit akár a körülöttem élők abszolút nem, mégis van, működik. Nekem.
Apukám egész gyerekkorunkban sulykolta belénk öcsémmel, hogy nem vagyunk fázósak, nem fázunk meg, stb... Valószínűleg Ő is őszintén hitt ebben, hogy mi "meleg vérűek vagyunk", nem fagyosak, nem fázósak. Hát nem lettünk azok. Mert elhittük amit Ő mondott.
Gyerekként sokkal könnyebb elhinni sok mindent, és lehet, hogy jó néhány dolgot meg is cáfol a gyermek idővel amit otthon hallott, de egész biztosan nem mindent. Ezért nagyon fontos nekem, hogy SOHA ne bélyegezzem a gyermekemet ügyetlennek, butának, lassúnak, betegesnek.... mert sokáig egy gyermeknek a szülei istenek. Válogatás nélkül, feltételek nélkül elhiszi, amit mondanak neki.
A másik fő szabályom, hogy ne hasonlítsam SENKIHEZ. De ez egy külön bejegyzést érdemel majd.
Persze egy idő után kikerülnek a szárnyaink alól, érik őket olyan hatások, hallanak olyan véleményeket, amik nem egyeznek meg az otthon hallottakkal. Erre nekem az a technikám, hogy bármi negatívat mondnak is Neki, biztosítom róla, hogy mi apával nagyon ügyesek vagyunk, mi őt úgy csináltuk/raktuk össze/..., hogy vele ilyen gond nem lehet. Ő bármire képes, meg tudja oldani, még ha eleinte nem is sikerül, de nagyon gyorsan tanul... Biztosan sikerülni fog. A lehetséges magyarázatoknak, válaszoknak csak a fantázia szab határt.
Csontos Edina barátnőmtől lestem el a már gyógyul technikát. Amikor elesik valamelyik gyermeke, és megüti magát, túl van a sokkon, rögtön ezt mondja neki. Mert már gyógyul. Meg lehet persze erősíteni, hogy tudom, hogy nagyon fáj, de túl vagy a nehezén.... de mindenképpen tudatni kell, hogy nincs vége a világnak.
Nagyon mélyen megmaradt bennem egy videó amit a youtube-on láttam, és bár eddig nem sikerült beültetni a mindennapjainkba, de talán majd most, hogy újra előtérbe került a téma.
Annál többet nem tehetünk a gyermekeinkért, mint hogy hitet adunk nekik önmagukban. Többre szükségük sincs :)
2017. április 27., csütörtök
Kapcsolódó nevelés: Segítség! Csíp, rúg, harap!
A Kapcsolódó nevelés szervezésében tartott Segítség! Csíp, rúg, harap! című teleelőadás kivonata a saját szűrőimen keresztül.
Az előadást 2017. április 27-én 10 órától egy ingyenes telefonszámot felhívva lehetett meghallgatni. Bakács Veronika tartotta.
A központi téma az agresszív viselkedés, aminek okait, lefolyását, reakcióinkat, esetleges megelőzését hallgathattuk meg.
Oka általában egy úgynevezett mellékvágány, amire akkor sodródik a gyermek, amikor
Nagyon fontos tudni, hogy ezek a természetesnek mondható agresszív cselekedetek, nem megtervezettek, nem kell tőlük megijedni, sem haragudni miattuk. Csupán jelzés a szülő vagy gondozó számára, hogy segítségre szorul.
Megelőzés
Az előadást 2017. április 27-én 10 órától egy ingyenes telefonszámot felhívva lehetett meghallgatni. Bakács Veronika tartotta.
A központi téma az agresszív viselkedés, aminek okait, lefolyását, reakcióinkat, esetleges megelőzését hallgathattuk meg.
Oka általában egy úgynevezett mellékvágány, amire akkor sodródik a gyermek, amikor
- bosszús,
- fél/aggódik valami miatt
- nem érti, mi történik vele
- kevés a szeretett személlyel eltöltött idő
- korán lett elválasztva
- megijeszti egy rajta eluralkodó érzelem
- vagy egyszerűen megtelt az "érzelmi hátizsákja"
Nagyon fontos tudni, hogy ezek a természetesnek mondható agresszív cselekedetek, nem megtervezettek, nem kell tőlük megijedni, sem haragudni miattuk. Csupán jelzés a szülő vagy gondozó számára, hogy segítségre szorul.
Nem szabad ezeket az érzéseket elfojtani, csupán új medret kell adni a folyásuknak. Érdemes figyelni a kezdeti jeleket (semmi se jó, nincs szemkontaktus, nem reagál... ), ezzel megelőzve a komolyabb kitörést.
Minden esetben törekedni kell a megelőzésre. Ha látjuk a jeleket, hogy történni fog valami, érdemes felkészülni, és szelíden, de határozottan megfogni a kezét, és nem engedni, hogy végig vigye a mozdulatot. (nem engedhetem, hogy megüsd/fájdalmat okozz)
Ha megtörtént az esemény, legyen az másik gyerek, a szülő, vagy tárgy megütése, ledobása... Bármi ami gondot okoz, az első és legfontosabb, hogy higgadtak maradjunk. Ha ez nem megy, fontos biztosítani, hogy nem miatta, és elvonulni egy rövid időre lehiggadni.
Ha sikerült lehiggadni, vagy eleve higgadtan odamenni hozzá, nyugalmat árasztva kell kapcsolódni. Amíg sír, vagy túl zaklatott a szemkontaktushoz, jelen lenni vele abban amiben éppen van, és kivárni akár ölelve, akár csak mellette ülve (amit a helyzet enged), biztosítva a támogatásunkról, elfogadásunkról, szeretetünkről. Ilyenkor értelmetlen érvelni, magyarázni, ki kell várni, amíg befogadóképes lesz.
Amikor készen áll rá, felveszi a szemkontaktust, gyöngéd kedves hangon, akár a kezét fogva tudatni vele, hogy értjük a helyzetét (Tudom, hogy nem érzed jól magad, nehéz érzéseid vannak), és elmondani, hogy amit tett/tenni készült, azt nem engedhetjük meg, illetve kifejteni, hogy miért.
Ha itt el szeretne szaladni, azt is érdemes hagyni, ki kell várni, amíg sikerült kiadnia a felgyülemlett feszültséget, és készen áll. (Nézz kérlek rám, itt vagyok veled)
Ha nem menekül, tartja a szemkontaktust (vagy ha sikerült robbanás előtt "elkapni", és figyel) jöhet a játék, ami segíti a felgyülemlett feszültség egészséges levezetését
- egy nagy kacagás rengeteg energiát elvezet
- az ütő kezet megcsiklandozva csikiző játékba átfordítani
- ha otthon történik az eset, a jelen lévő felnőtt kibélelheti a ruháját párnákkal, és szabad a pálya, lehet ütni rúgni, figyelve, hogy senkinek ne okozzon fájdalmat
- az ütni emelt kezet elkapva, azt óvatosan rángatva imitálni, hogy önálló életre kelt, kérni a gyermeket, hogy segítsen megzabolázni. (beleköltöztek a csipi csapi manók)
- birkózás az egyik legjobb feszültség levezetés
- két gyermek konfliktusa esetén közös játék, együttműködés kieszközlése a gyermekek között
- (saját technika, amikor ütni akar, tartom a tenyerem, és csaphat amekkorát, és ahányszor csak szeretne, de csak oda. Ilyenkor amikor ütött már néhányat, el-el kapom a kezem, ezzel nevetésbe fordítva át a dolgot)
Megelőzés
Gyermekidő, vagy saját elnevezés, de fontos, hogy legyen egy beceneve ezeknek a kettesben töltött időszakoknak. Ilyenkor a gyermek 100%-os figyelmet kap. Nincs ott egy zokni, felkapom, keverek egyet a tésztán, hív a tesó mindjárt jövök, csörög a telefon... Ez az idő csak az övé. Ilyenkor nincsenek korlátozások (ha annak érzi szükségét, söpörje le a polcról a játékokat/ruháit, ha ilyesmi nekünk nem fér bele, ennek az időtöltésnek megfelelő helyszínt kell találni, ahol szabadon garázdálkodhat). Ha valamilyen kikötésnek mégis szükségét érezzük, azt a kezdete előtt kell leszögezni.
Másik talán legfontosabb része, hogy az előre megbeszélt időtartam végére időzítőt állítunk be. Ne nekünk kelljen véget vetni a mókának, tegye azt egy rajtunk kívül álló eszköz. Ha ennek ellenére is sírni kezd, támogatásunkról biztosítva jelen lenni elfogadóan. Lehet, kell egy kis idő, mire kialakul ez az új rutin, és már előre várja/számol vele, nem a vége okoz hatalmas gondot.
Akár 5 perc is sokat jelenthet, de jó, ha 10-15 percet rá tudunk szánni (+ eleinte az esetleges sírás utána)
Így amikor olyasmit tenne a nap során amit nem szabad, nem kell korlátozni, egyszerűen szólni, hogy ezt majd az arra kijelölt időben tegye.
Amikor várható konfliktus/nehézség, érdemes előtte feltölteni a gyermeket ilyen módon, illetve utána is beiktatni egyet levezetésnek pl ovi előtt összebújva mesét olvasni, utána birkózni. ez szeparációs szorongásra is nagyon hatásos módszer.
Nekem nagyságrendileg ennyi jött át az előadásból. Amit még saját tapasztalatból hozzáfűznék, hogy évek óta nagyon szeretjük Beck Andrea Titoktündéres könyveit, és a sorozatzáró Családi könyv számos játékot technikát kínál még ezekre a közös percekre, olyanokat is beleértve, amikben az egész család részt vehet, nagyobbacskák megtapasztalhatják a szülők nehézségeit általa, de egy esti mese bensőségesebbé/meghittebbé tételét is támogatják többek között.
Melegen ajánlom a sorozat bármely könyvét a fent hosszasan kifejtett eszközök technikák kiegészítésére.
2017. április 21., péntek
Alternatívák - gyógyászat
Előre szeretném bocsátani, hogy se orvos, se természetgyógyász nem vagyok. Vettem részt Schüssler só tanfolyamokon, gyógynövény illetve Bach virág terápia előadáson, de tudásom nagy részét olvasva, tapasztalva szereztem.
Amikor kisfiam 5,5 éve megszületett, a vegyszerek elhagyását hozta magával. Erről is tudnék hosszan mesélni.
Antibiotikumot (a kórházban eltöltött néhány napról nem tudok nyilatkozni) tudtommal soha nem szedett, viszont eleinte lázra, köhögésre még a patikába/gyermekorvosunkhoz mentem a megoldásért.
Mire kislányom lassan 3 éve megérkezett, szerencsére ezek elhagyására is készen álltam.
Nem szeretném senkinek megmondani a tutit, ahányan vagyunk, annyi félék, a látókört, a lehetőségek tárházát próbálom picit szélesíteni. Számtalan módszer létezik egészségünk megőrzésére, illetve visszaszerzésére, most 4-5-öt tervezek megemlíteni. 3 homeopátiás alapokon nyugvót (Bach virág terápia, homeopátia, Schüssler sók), illetve mivel tudom, hogy ezek sokaknak nem férnek bele a világképébe, a gyógynövényeket, illóolajakat.
Amikor valamilyen egészségügyi probléma adódik, mindig érdemes az okokra is figyelmet szentelni. Míg a hagyományos orvoslás számos mellékhatást kockáztatva jellemzően csak a tüneteket nyomja el, az alternatív gyógyászat nagy figyelmet szentel a problémák gyökerének feltérképezésére is. Ennek egyik módja lehet az alábbi könyvek olvasgatása, ha a világnézetünkbe belefér.
Egészségmegőrzés szempontjából nagyon fontos a nagy mennyiségű tiszta víz fogyasztás, illetve a változatos étkezés. A boltban vásárolt készáruk összetevőinek tanulmányozása is hasznos lehet. Itt most nem az "E betű"-s összetevőt tartalmazó élelmiszerek teljes elhagyására gondolok, hisz majdnem mindennek van ilyen jelölése, pl a c vitaminnak is, illetve több helyen "saját" nevükön szerepelnek ezek az adalékok, nem E-ként. Érdemes picit utánaolvasni, és kiválasztani azt a 2-3-5 összetevőt, amit mindenképpen szeretnénk elkerülni (én legalábbis kb ennyit tudok fejben tartani).
Hasznos lehet az idényzöldségek gyümölcsök szárítása aszalása, fagyasztása, befőzése. Tavaly követtem el ilyesmit először. Gondosan megtisztított előkészített üvegekkel, kupakokkal (nem is főztem ki a végén már mindet) és egy kis főzéssel bármi tartósítható. Én sem mertem elhinni, de ha másnak sikerült, miért épp nekem ne menne felkiáltással adtam egy esélyt. 2-3 (valószínűleg rossz kupak miatt) esettől eltekintve minden tökéletesen elállt. 1-1 napon igényel, de NAGYON megéri :)
Jótékony hatása lehet a búza mellett más alternatívák kipróbálásának, a mi személyes kedvenceink a bulgur (gyerekek megtéveszthetőek vele, könnyen összekeverhető a rízzsel), és a köles (hasonlít a gépi tarhonyára, hagymán fokhagymán pici sóval nagyon finom). De ott a hajdina, árpa, quinoa, amarant, zab.... Az olajos magvakat, és aszalt gyümölcsöket gondolom nem kell külön hosszan boncolgatni.
Nade, amit ígértem.
7 csoportba sorolt 38 növényi kivonattal dolgozik. Vannak előre bekevert kombinált szerek is, mint pl a Rescue csepp.
Mint minden homeopátiás információs alapú módszernél, ennél is mindig a pillanatnyi érzelmi állapotot kell, hogy figyelembe vegyük.
Hogy mennyit kell belőle szedni, az életkortól, a probléma jellegétől (akut/krónikus) illetve az alkalmazott szerek mennyiségétől is függ (egyszerre maximum 5-6 félét lehet kombinálni)
Icipiciknek kutacsra kenve, fürdővízbe csepegtetve, illetve szoptatott babáknál az édesanyán át is elérhető a várt hatás.
Az interneten is, de a könyvtárban is számos könyv hozzáférhető a témában.
Amikor találkoztam a homeopátiával, jó hogy nem olvastam jobban utána, mert biztos ki sem próbáltam volna, de a kezembe adta valaki, akinek nem működött, "hátha neked jó lesz" jeligével. Én meg kipróbáltam. És működött. És azóta is működik. Nem vagyok nagyon "szerhasználó", (számomra) nagyon nehéz eligazodni (köhögésre pl a vonatkozó könyvemben 13 féle golyócska van felsorolva), viszont gyermekeimnek fogzásra, és az én allergiámra maximálisan bevált.
Érdemes róla tudni, hogy a megfelelő szer kiválasztását hosszas kérdezősködés előzi meg a legtöbb esetben. Érdemes fenntartásokkal kezelni a fáj a xy-onod? szopogasd el ezt a golyócskát jellegű tanácsokat.
Eléggé kényesek, fémmel nem érintkezhet, mentolt érdemes elhagyni a használat ideje alatt, mobiltelefon nem szabad tárolni, alkalmazás előtt/után fél óráig csak vizet szabad fogyasztani...
Melegen ajánlom dr Farkas Orsolyát, ha valaki homeopátiás szert szeretne szedni.
12 alap és 15 kiegészítő só létezik. Kevésbé érzékeny, mint a homeopátiás golyócskák, könnyebb eltalálni a megfelelő sót, amit az arcdiagnosztika, illetve a lelki háttér ismerete is nagyban megkönnyíthet. Fontos a felfedezett hiányállapotra étkezésben is reagálni.
Nekünk az 5-ös só nagyon jól bevált a gyerekek rendszeres ébredéseire, nehéz elalvására.
Schüssler sókkal kapcsolatban én is szívesen segítek.
Az agostyáni ökofaluban Labanc Györgyi sokat segített a növények felismerésében, alkalmazási területeiben, ha pedig illóolajokkal kapcsolatos kérdésem van, Holzhacker Csilla az első, akit megkeresek.
Mindig mindennek érdemes több forrásból utánaolvasni, megkeresni azokat a könyveket/embereket, akik/amik a legközelebb állnak a saját világnézetünkhöz. Az én nagy kedvencem:
Amikor kisfiam 5,5 éve megszületett, a vegyszerek elhagyását hozta magával. Erről is tudnék hosszan mesélni.
Antibiotikumot (a kórházban eltöltött néhány napról nem tudok nyilatkozni) tudtommal soha nem szedett, viszont eleinte lázra, köhögésre még a patikába/gyermekorvosunkhoz mentem a megoldásért.
Mire kislányom lassan 3 éve megérkezett, szerencsére ezek elhagyására is készen álltam.
Nem szeretném senkinek megmondani a tutit, ahányan vagyunk, annyi félék, a látókört, a lehetőségek tárházát próbálom picit szélesíteni. Számtalan módszer létezik egészségünk megőrzésére, illetve visszaszerzésére, most 4-5-öt tervezek megemlíteni. 3 homeopátiás alapokon nyugvót (Bach virág terápia, homeopátia, Schüssler sók), illetve mivel tudom, hogy ezek sokaknak nem férnek bele a világképébe, a gyógynövényeket, illóolajakat.
Amikor valamilyen egészségügyi probléma adódik, mindig érdemes az okokra is figyelmet szentelni. Míg a hagyományos orvoslás számos mellékhatást kockáztatva jellemzően csak a tüneteket nyomja el, az alternatív gyógyászat nagy figyelmet szentel a problémák gyökerének feltérképezésére is. Ennek egyik módja lehet az alábbi könyvek olvasgatása, ha a világnézetünkbe belefér.
Egészségmegőrzés szempontjából nagyon fontos a nagy mennyiségű tiszta víz fogyasztás, illetve a változatos étkezés. A boltban vásárolt készáruk összetevőinek tanulmányozása is hasznos lehet. Itt most nem az "E betű"-s összetevőt tartalmazó élelmiszerek teljes elhagyására gondolok, hisz majdnem mindennek van ilyen jelölése, pl a c vitaminnak is, illetve több helyen "saját" nevükön szerepelnek ezek az adalékok, nem E-ként. Érdemes picit utánaolvasni, és kiválasztani azt a 2-3-5 összetevőt, amit mindenképpen szeretnénk elkerülni (én legalábbis kb ennyit tudok fejben tartani).
Hasznos lehet az idényzöldségek gyümölcsök szárítása aszalása, fagyasztása, befőzése. Tavaly követtem el ilyesmit először. Gondosan megtisztított előkészített üvegekkel, kupakokkal (nem is főztem ki a végén már mindet) és egy kis főzéssel bármi tartósítható. Én sem mertem elhinni, de ha másnak sikerült, miért épp nekem ne menne felkiáltással adtam egy esélyt. 2-3 (valószínűleg rossz kupak miatt) esettől eltekintve minden tökéletesen elállt. 1-1 napon igényel, de NAGYON megéri :)
Jótékony hatása lehet a búza mellett más alternatívák kipróbálásának, a mi személyes kedvenceink a bulgur (gyerekek megtéveszthetőek vele, könnyen összekeverhető a rízzsel), és a köles (hasonlít a gépi tarhonyára, hagymán fokhagymán pici sóval nagyon finom). De ott a hajdina, árpa, quinoa, amarant, zab.... Az olajos magvakat, és aszalt gyümölcsöket gondolom nem kell külön hosszan boncolgatni.
Nade, amit ígértem.
Bach virágterápia
7 csoportba sorolt 38 növényi kivonattal dolgozik. Vannak előre bekevert kombinált szerek is, mint pl a Rescue csepp.
Mint minden homeopátiás információs alapú módszernél, ennél is mindig a pillanatnyi érzelmi állapotot kell, hogy figyelembe vegyük.
Hogy mennyit kell belőle szedni, az életkortól, a probléma jellegétől (akut/krónikus) illetve az alkalmazott szerek mennyiségétől is függ (egyszerre maximum 5-6 félét lehet kombinálni)
Icipiciknek kutacsra kenve, fürdővízbe csepegtetve, illetve szoptatott babáknál az édesanyán át is elérhető a várt hatás.
Az interneten is, de a könyvtárban is számos könyv hozzáférhető a témában.
Homeopátia
Amikor találkoztam a homeopátiával, jó hogy nem olvastam jobban utána, mert biztos ki sem próbáltam volna, de a kezembe adta valaki, akinek nem működött, "hátha neked jó lesz" jeligével. Én meg kipróbáltam. És működött. És azóta is működik. Nem vagyok nagyon "szerhasználó", (számomra) nagyon nehéz eligazodni (köhögésre pl a vonatkozó könyvemben 13 féle golyócska van felsorolva), viszont gyermekeimnek fogzásra, és az én allergiámra maximálisan bevált.
Érdemes róla tudni, hogy a megfelelő szer kiválasztását hosszas kérdezősködés előzi meg a legtöbb esetben. Érdemes fenntartásokkal kezelni a fáj a xy-onod? szopogasd el ezt a golyócskát jellegű tanácsokat.
Eléggé kényesek, fémmel nem érintkezhet, mentolt érdemes elhagyni a használat ideje alatt, mobiltelefon nem szabad tárolni, alkalmazás előtt/után fél óráig csak vizet szabad fogyasztani...
Melegen ajánlom dr Farkas Orsolyát, ha valaki homeopátiás szert szeretne szedni.
Schüssler sók
12 alap és 15 kiegészítő só létezik. Kevésbé érzékeny, mint a homeopátiás golyócskák, könnyebb eltalálni a megfelelő sót, amit az arcdiagnosztika, illetve a lelki háttér ismerete is nagyban megkönnyíthet. Fontos a felfedezett hiányállapotra étkezésben is reagálni.
Nekünk az 5-ös só nagyon jól bevált a gyerekek rendszeres ébredéseire, nehéz elalvására.
Schüssler sókkal kapcsolatban én is szívesen segítek.
Gyógynövények, illó olajak
A saját jól bevált gyógynövényeink megfázásra, köhögésre pl a hárs és a kakukkfű, előbbi tea, utóbbi ülőfürdő formájában, de az alábbi honlapon könnyen megtalálható a szükséges növény:
http://gyorgytea.hu/gyogynovenyek-betegsegekreAz agostyáni ökofaluban Labanc Györgyi sokat segített a növények felismerésében, alkalmazási területeiben, ha pedig illóolajokkal kapcsolatos kérdésem van, Holzhacker Csilla az első, akit megkeresek.
Mindig mindennek érdemes több forrásból utánaolvasni, megkeresni azokat a könyveket/embereket, akik/amik a legközelebb állnak a saját világnézetünkhöz. Az én nagy kedvencem:
Illetve amikor nem fizikai síkon érzékelem a problémát ((sérelmek, haragtartás, megbántottság...), nagyon jó tanácsokat ad:
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)